Az Ausztrál Juhász Történelme
A fajta eredete az 1800-as évekre vezethető vissza, azokra a juhok mellett dolgozó baszk juhászkutyákra, akik először Ausztráliába, majd Amerikába érkeztek, ahol a fajta végül a mai ismert formájára alakult." |
A fajta kialakulásában a baszk teória csak az egyik ág, konkrétan a kevésbé jelentős. Ha nem vesztegetjük az időnket alapos kutatással, akkor is nyilvánvaló, hogy az aussie írmintás (fehér gallér, arcminta, lábvégek, farokvég stb.) fajta. Az írmintát minden angol pásztorkutya fajtában megtalálhatjuk, a skót juhászkutyától a bearded collieig. Mindegyikben. A spanyol/baszk juhászkutyákra viszont nem jellemző a fehér jegy.
Az USA különböző területein különböző juhászkutyákat használtak, ennek több oka is van, a két legjelentősebb: az ország éghajlata nem mindenütt egyforma, a különböző államokban más és más éghajlat uralkodik, így más igényeknek kell megfelelni. Farmernek és jószágnak, kutyának egyaránt. A másik jelentős különbség, az első letelepedők hovatartozásában keresendő. A Közép nyugat és Keleti területek nagyrészt britek által lakottak, míg a déli, dél nyugati államokat inkább a spanyol, portugál ajkú letelepedők tették ki, akik egy része ausztráliából importált juhokat hozott az újhazába, ellentétben a brit farmerekkel, akik európából szállŁtották az állat állományt. A farmokon az egyszerűen "english sheepdog" vagyis angol juhászkutya féleségeket tartották. Ellenére annak, hogy az óhazában ilyen kutyafajta nem létezett, az "angol juhászkutya" vagy "collie" esetleg "coley" volt a használatos elnevezés ezekre a kutyákra. Az "angol juhász" leginkább egy robusztus border colliera emlékeztetett, ritkán sable, gyakrabban feketefehér tan jeggyel, vagy anélkül, illetve blue merle színben fordult elő. Egy mindenes juhászkutyát kell elképzelni, nem csak terelésre használták. Az is érdekes, hogy a mai skót juhászok között még a kiállítások elején sok csonka, fél farkú egyedet lehetett találni. Vagyis az ausztrál juhászkutya nem az első csonka farkú, gyakran merle juhászkutya. Az 1840-es évek végére, az 'Aranyláz" hatására újabb és újabb telepesek, szerencsevadászok érkeztek Nyugatra, ezzel újabb piacot biztosítva a juh és egyéb haszonállat tenyésztésnek. Nyájak érkeztek a Közép Nyugatról és egyenesen Angliából is, természetesen juhászkutyák kiséretében. Ekkorra az anyaországban, már külön vált a border collie és a skót juhász és modernebb formájukban érkeztek az USA területére, még mindig munkakutyaként. A 19. század elején Angliában már külön munka illetve show trialokat rendeztek a két fajtának és folyamatosan exportálták őket a Királyságból, az USA különböző területeire. A merinó birkákkal érkező spanyol juhászkutyák érkeztek ugyan az országba, de elenyésző számban, hiszen az USA és Ausztrália ebben az időben előnyben részesítette a Német Saxony merinókat, ahonnan a tipikusan merle, írmintás colley illetve coolie juhászkutyák érkeztek a nyájakkal. A Közép nyugat és a keleti rész ekkorra 3 alapvető juhászkutyát mondhatott magáénak. A brit importból származó és az USAban regisztrált, tenyésztésbe vont skót juhászkutyákat, illetve a border colliekat. A farmokon ennek ellenére még mindig a munkára tartott és tenyésztett "english sheperd" volt a népszerű, bár regisztrálni, kiállítani nem volt szokás őket. Ekkorra a California és jobbára a teljes Nyugat juhászkutyáit Ausztrál juhászkutyaként kezdték el emlegetni, elkülönítve így az igazi english shepherdektől, vagyis a collietól és a border collietól, ellenére annak, hogy Ausztráliában egyáltalában nem létezett ilyen kutyafajta. Mulatságos, hogy az amúgy más téren olyan - nagyon finoman szólva - patriotikus ország mint az USA nem festette ezt a nagyszerű fajtát rögtön csillagos-sávosra, ahogy általában mindent aminek egy kevés köze is van az Egyesült Államokhoz. De nem tette, így nevezzük a fajtát a mai napig Ausztrálnak, akkor is, ha vajmi kevés köze van a vörös kontinenshez, akiknek viszont köszönhetünk más remek fajtákat, mint az Ausztrál Cattle dogot - melyben szintén találunk csonka farkú egyedeket, ezeket külön, stumpy tail-ként emlegetik - vagy a blue heelert. " A baszk/spanyol kutyáknak volt valamiféle szerepe a fajta kialakulásában, de nagyrészt english sheperd/colley/collie fajtákból, vagyis a farmokon munkára tenyésztett kutyákból alakult lassan a mai formájára. Amire bizonyíték az MDR1, vagyis az ivermectinre való érzékenység, ami leginkább az angol juhászkutya fajtákat súlytja. (Ezért is őrültség a hordozó egyedeket kizárni a tenyésztésből.) Nos ennyit a fajta rövid történetéről, nézzük, hogy mire is való. Kétségtelen, hogy kimondottan mutatós fajta, de remélhetőleg nem csak a külleme miatt kell az embereknek. Az ausztrál juhászkutya - ahogy az eredetileg munkára tenyésztett fajták általában - remekül illeszkednek az ember és a már esetleg meglévő kutya/macska családba is, ez az egyik nagy előnye a fajtának sok más mutatós kutyafajtával szemben. Rendkívül békés, azonos ivarú kutyákkal is kimondottan jól megfér. A "fő állásban dolgozó aussiek" külleme vagyis a farmokon dolgozó, ausztrál juhászkutya, alapvetően semmit nem változott, ellenben a kiállításokra tenyésztett vonalak igen, így helyesen: A show aussiek külleme már eltér az eredeti " fő állásban dolgozókétól". Sugallva azt, hogy nem a munkakutya változott meg, hanem a kiállítási, ami egyáltalán nem mindegy. Akár bele is mehetünk, hogy miért. A farmokon használt - bármilyen fajtájú - munkakutya legeslegfontosabb tulajdonsága belső tulajdonság, vagyis ezek halmaza, hiszen a belső tulajdonság egy komplex tényező. Munkaképesség, irányíthatóság, idegrendszer, bátorság stb. a küllem nem, hogy másodlagos szempont, de - hacsak nem egészséget, élethosszt, munkaképességet befolyásoló tényező - tulajdonképpen teljesen lényegtelen. |
|
Az eltelt évtized sok változást hozott fajta nemzetközi történetében, handlerek, tenyésztők figyeltek fel rá, mint rendkívül muatós show kutyára. Az ausztrál juhászkutya mozgása, különleges színezete, megnyerő arckifejezése a Best In Show ringek sztárjává tette, ami nem feltétlen tesz jót egy fajtának sem, ez már a múltban kiderült. A felelős tenyésztés, kutyatartás, kutyakiállítás, az esetek többségében elhomályosul, ha a nyerés, esetleg a nyerészkedés a cél. A kutya, mint individum szűnik meg létezni, handlerek járják Európát és az Usát, különböző aktuális sztár show kutyákkal. A domesztikált kutyaféle lényege, vagyis az emberhez kötött szoros, megbonthatatlan kapcsolata szenved csorbát ebben az esetben, a kiállítási kutyákból show ringek robotjai, majd tenyészanyagok lesznek, életet adva újabb esetleges sztároknak.
Írta: Sztojka Dóra
Írta: Sztojka Dóra